Fogalomtár

TELJES HITELDÍJ MUTATÓ (THM)

Az egyes finanszírozási konstrukciókat csak az úgynevezett belső megtérülési ráta (belső kamatláb) kiszámításával lehet megfelelően összehasonlítani. Nem vezet helyes eredményre például az a megközelítés, amikor nem azonos törlesztési ütemezésű hitelkonstrukciók kamatlábát, vagy összes többletköltségét hasonlítjuk össze, de az sem, ha a kezelési költséget egyszerűen hozzáadjuk az összes kamathoz! A helyes eljárás az, ha figyelembe vesszük a pénzösszegek időbeliségét, vagyis azt, hogy az adott pénzösszeg kinek a számára és mennyi időn át hajt hasznot. Egy ma kifizetett pénzösszeg összes jövőbeni kamatát a kifizetéskor elveszítjük (azaz átengedjük más számára), ezért a mai pénz többet ér számunkra, mint a későbbi.

Mivel a belső megtérülési ráta (a belső kamatláb) kiszámítása a laikusok számára általában komoly nehézséget jelent, ezért a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény – a fogyasztók védelmében – szabályozta az összehasonlító mutatók kiszámításának módját. Ez alapján került kiadásra az azóta többször módosított 41/1997. (III.5.) számú kormányrendelet, amely egyértelműen rögzíti, hogy a pénzügyi intézményeknek milyen egységes számítási módszer alapján kell közzétenniük a finanszírozási konstrukcióik teljes éves hiteldíj mutatóit (THM).

Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a THM nem ügyleti kamatláb, hanem egy olyan mutatószám, amely alapján a fogyasztó is el tudja dönteni, hogy melyik finanszírozási konstrukció olcsóbb a számára! Két hitelkonstrukció közül mindig az jelenti a kisebb terhet, amelynek a THM-je kisebb.

A THM számítás módjára vonatkozó előírások 2005. január 1-től megváltoztak. A jelenlegi szabályok már azt is kötelezően előírják, hogy a deviza alapú konstrukciók THM-jében figyelembe kell venni a devizában nyilvántartott tartozás, illetve törlesztő részletek forintra történő átszámításához alkalmazott eladási és vételi árfolyam különbségét is.

Fontos, hogy a THM-et mindig az azonos módon számított THM-mel hasonlítsuk össze, és ne keverjük össze a kamatlábbal vagy más hasonlónak látszó mutatószámmal!

Azt is érdemes azonban figyelembe venni, hogy bár a törvény célja az volt, hogy minden költségtényező megfelelően, az időbeliség figyelembevételével kerüljön bele, a THM sem tartalmaz minden valós költségtényezőt. Ennek az az objektív oka, hogy vannak olyan, a finanszírozási szerződés megkötésekor előre nem kalkulálható – és előre meg sem becsülhető – költségek, amelyeket a szerződő felek kénytelenek a szerződésben rögzíteni. Ilyen például a referencia kamatláb esetleges változása, a deviza alapú konstrukcióknál maga a deviza árfolyam változása, stb.

A THM tehát csak a szerződéskötés időpontjában ismert kamatokat és egyéb költségeket tudja figyelembe venni. Ennek ellenére ez a ma ismert legjobb módszer a különböző finanszírozók különféle konstrukcióinak összehasonlítására.