A lízing, mint eszköz alapú finanszírozás

A lízingügyletek sajátossága, hogy lízingbeadó a lízingtárgyat kizárólag azzal a céllal vásárolja meg, hogy azt határozott időre lízingbevevő használatába adja. A lízingszerződés fedezete maga a lízing tárgya, melynek tulajdon joga csak a finanszírozási futamidő végén, az összes lízingdíj megfizetését követően száll át a lízingbevevőre (kivétel operatív lízing).

A lízingügyleteket több esetben kockázati szempontból eszközalapú finanszírozásnak is szokták nevezni. Eszközalapú finanszírozásról akkor beszélhetünk, ha a finanszírozási konstrukció fedezetéül szolgáló eszköznek - esetünkben a lízingtárgynak - a likvidációs értéke a futamidő alatt elegendő fedezetet jelent a kintlévőség megtérülésére.

Viszonylag alacsony kockázatú eszközfinanszírozás esetén:

• a finanszírozott eszköz (járművek, ingatlanok, termelő berendezések, stb.) az első számú fedezet,
• az eszköz értékvesztése/életgörbéje jól, és nagy biztonsággal becsülhető,
• jól működő másodlagos piaccal rendelkezik (tehát szükség estén könnyen értékesíthető),
• az eszköz egyedi nyilvántartása megoldott, a futamidő alatt az eszköz ellenőrzése megoldható. Visszaszármaztatása - nem szerződés szerinti teljesítés esetén - nem ütközik akadályba,
• az eszközt, mivel ez képezi a fedezetet, teljes körűen biztosítani szükséges. Gépek, berendezések, ingatlanok esetében vagyonbiztosítás, (közúti forgalomban résztvevő) gépjárművek esetében CASCO és felelősség biztosítás létrejötte a finanszírozási szerződés megkötésének feltétele.

A lízingügyletek, különösen az autók, teherautók, targoncák, földmunkagépek, stb. vonatkozásában valós eszközfinanszírozásnak tekinthetőek. Az ilyen ügyletek esetében a lízingbevevő hitelvizsgálata egyszerűsített, vagy legalábbis a banki hitelbírálathoz képest egyszerűbb, általában az eszköz és a konstrukció vizsgálatára koncentrálódik.